1972-ben születtem Sopronban, 1990-ben érettségiztem a Széchenyi István Gimnáziumban, majd 1995-ben diplomáztam a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola angol nyelvtanár szakán.
A történelem, a helytörténet nem tanult szakmám, hivatásom, ebben a tekintetben szerzőként lelkes amatőr vagyok csupán. Sopron szeretetét és tiszteletét a szülői házból hoztam magammal, bár gyerekként és kiskamaszként rendkívül terhesnek éreztem a minden vasárnap kötelező családi „Sopron-felfedező” délutánokat, mégis ezek az órák alapozták meg bennem az átlagosnál talán erősebb lokálpatriotizmust, ami hét évvel ezelőtt vezetett odáig, hogy egy hétköznapi fogadalom eredményeképpen elindult a Sopron anno Facebookos oldal.
Lelkes amatőrként megfogadtam, hogy a magam rendkívül szerény, de annál elszántabb erejével minden áldott nap teszek valamit Sopronért, s mivel a hivatásomban ezt aligha tudtam volna megtenni, egy másik érdeklődési kör, az internet keretein belül próbáltam ezt megvalósítani. Ennek az azóta is betartott fogadalomnak lett az eredménye a nemvárt siker miatt szükségessé vált és immár több, mint 4 éves Sopron anno weboldal, ami párhuzamosan működik a közösségi oldalon lassan hatesztendős „párjával”.
Párhuzamosan két oldal hatékony működtetése, a háttérmunka elvégzése és a szerkesztés együttesen ma már jóval több energiaráfordítást kíván, mint amit 2011-ben, egy hobbista Facebookos oldal szerkesztése igényelt. A Sopron anno mára életforma lett, máshogy nem is lehetne, lenne érdemes ezzel foglalkozni.
Az írásra sajnos lényegesen kevesebb idő jut, mint amennyi szükséges lenne, sokan hiszik azt, hogy a Sopron anno egy nagy csapat, de mind a mai napig egy webmester és egy szerkesztő működteti az oldalt, ám szerencsére egyre több vendégszerző és képküldő segít bennünket abban, hogy még átfogóbb képet mutathassunk a város múltjáról.
Hiszem azt, hogy amit létrehozunk, hozzátesz ahhoz, hogy a Sopron története iránt érdeklődők még többet tudhassanak meg közös múltunkról. Ha meg kellene mondanom, mit szeretek legjobban a Sopron anno-ban, nagyon nehéz dolgom lenne, de nyilván a szerkesztőnek is van szíve csücske. Megszállottan szeretem és lehetőségeimhez mérten gyűjtöm a soproni és soproni vonatkozású könyveket, és fontosnak tartom, hogy legyen szó akár napjainkban megjelenő kötetekről, akár régi könyvekről, azokat a Sopron anno a maga szerény eszközeivel népszerűsítse.
Ugyanilyen fontos és szívemnek kedves „projekt” Becht Rezső A bűvös henger című írásának közreadása, bár tudom, hogy ez a „rovat” sokkal kevésbé népszerű, mint egy-egy remek fotó, Becht Rezső – mai szóval élve – rajongójaként nagyon büszke vagyok rá, hogy a Sopron anno is – online egyedüliként – publikálhatja az írást.
Természetesen a fotográfia iránti érdeklődésemből adódóan minden egyes fotót, ami a várost mutatja be, nagy lelkesedéssel nézek, fogadok és Önökkel együtt fejtek meg – azt hiszem, tényleg nehéz egy szerkesztőnek kiválasztani a „kedvenc gyereket”…
Bár ezekben a sorokban az oldal egyik szerzőjeként kellene bemutatkoznom, de nyilván a szerkesztői munka és az írás nem különválasztható, így ez az írás sokkal inkább lenyomata a Sopron anno szerkesztőjének 2018. januári gondolatainak, mintsem egy szerző életrajzának.
Nézzék el nekem, hogy a vártnál talán kevésbé volt kitárulkozó az a gondolatfolyam, amit egyben önéletrajz-féle is kellett volna, hogy legyen. „Aki” itt fontos és lényeges, az Sopron és a mindennapi munka, amit érte teszünk, ki-ki a maga módján.
Köszönöm azoknak, akik hisznek bennünk, írásaikat és képeiket megosztva segítenek nekünk, nélkülük a Sopron anno nem lenne az, amivé lett.
Köszönöm Sopron Megyei Jogú Város közgyűlésének, hogy döntésük alapján 2017. decemberében Sopron Kultúrájáért -díjban részesülhettem. Ez a díj visszaigazolása az elmúlt évek kitartó munkájának, egy rendkívül megtisztelő elismerés, mely ugyanakkor még több és még jobb munkára ösztönöz.
Végezetül hadd álljon itt ismét, immár sokadszorra a mottóm, mottónk, mely nem más, mint Dr. Heimler Károly 1936-os topográfiájának első gondolatsora:
"Minden nemzedéknek kötelessége, hogy azokat a javakat és értékeket, melyeket az elődök hosszú sora szerzett és hagyott rá, híven megőrizze és gyarapítva adja tovább az utódoknak."
Kótai Mónika, Sopron, 2018. január
Hozzászólások
Kedves Móni! Péterhez kapcsolódva én is nagyon- nagyon köszönöm, hogy létrehoztátok a honlapot és a facebook oldalt. (Azt hiszem időrendben fordítva volt.) Sok-sok új ismeretet kaptam tőletek szülővárosomról és annak lakóiról és történeteikről. További sikeres szerkesztői munkát, hozzá még több Sopron anno hívet kívánok.
Csodás és egyedülálló a Sopron anno, amit mi Sopronért rajongók elsősorban Neked és Viktornak köszönhetünk! Nagy kár, hogy én egyre ritkábban tudok az oldallal foglalkozni, de a szívem változatlanul Sopronért és Sopron annoért dobog! Kívánok a 2018-as új évben sok-sok csodás, újonnan felfedezett fotót és remek cikkeket! tacsi





Kedves Móni!
Munkátok Viktorral Sopronért olyan hiánypótló, amiért nagy-nagy
köszönet jár! Biztos vagyok benne, hogy a Sopron anno összes kedvelője
ezt így gondolja! További jó munkát kívánok szeretettel!