Századforduló, mégpedig a 19. és a 20. század fordulója. Már áll Mátrai Lajos alkotása, Széchenyi István 1897. május 23-án felavatott szobra, a Templom utca és a tér sarkán - ma papírbolt - már kinyitott Peck János kávéháza, melyet a korábbi bérlőktől 1890-ben vett át, és még nem ítéltettek lebontása az 1911 után helyüket a monumentális Postapalotának átadó apró házacskák. Nem látni viszont, vagy csak csalóka a fotó, az 1900-ban megindult legendás soproni villamos vezetékének tartóoszlopait, így gyanítható, hogy a fotó valamikor 1897 és 1900 között készült, esetlegesen az 1900-as esztendő elején. A kép jobb oldalán ikonra klikkelve, majd a kurzort a kép fölé húzva is érdemes kinagyítani a fotót, mert így a kíváncsi tekintetek bepillantást nyerhetnek a fák alá, és egy pillanatra részesei lehetnek ükanyáink és ükapáink életének, ahogy a Promenád fasorai alatt múlatták idejüket.
Arról, hogy miként változott a tér arculata a 19.-20. század fordulóján, részletesen olvashatnak ebben a bejegyzésünkben.
Hozzászólások
A kovács-műhely udvarát Schármár Károly lefényképezte (valószínűleg ő fényképezte) a bontás előtt és a múzeumnak ajándékozta.
Húha! Azt a képet hol tudnám lemásolni, megnézni??? Még nem láttam róla semmit, a kapubejárón/helyrajzon/ kívül. Kösz az írást!
A múzeum honlapján van fenn az elérhetőségem. www.muzeum.sopron.hu (Kapcsolat/Munkatársaink menüpont alatt) Az e-mail-emre, ha írna meg tudjuk oldani a dolgot és megmutatom a képet.
Hozzászólásomban rosszul emlékeztem. Kiderült, hogy Heinrich Román és Róth Gusztáv közösen készítették a képeket a Széchenyi tér 8 udvaráról.
Korrigálom magamat, mert később megtaláltam a pontos helyrajzi számot és ezek szerint a jobbszél, 3. épülete volt a dédapám,majd József nevű fiának kovács-kerékgyártó műhelye. (cégéres bejárat)
A kép a villamost megelőző időből származik. Jól mutat a tér két oldalán, a fasor mellett a két álló gázlámpa, valamit a jobb oldali gázlámpa melletti közkút is. A közkút is igazolja a kép korábbi voltát.
A fotó 1897-98-ban készült.
Lehet, hogy a nagymamám is a képen van :) Imádta a Promenádot, még idős korában is így hívta a Széchenyi teret, és amint tehette, méltóságteljesen végigsétált rajta.
Mint már írtam valahol, a "monumentális Postapalotának" helyüket átadó apró házacskák egyike (az első, jobbról) volt, a dédapám és ükapám kerékgyártó-kovács műhelye, lakóháza. A 8-as szám, kapubejáróval, ami a képünkön is látszik, egészen a jobb peremen, a homlokzat takarásában.