A fotón a mai Ferenczy János utca és a Mező utca találkozása látható Rados Tamás OSB felvételén 1938-ban. A Ferenczy János utcát ekkor - 1934-től - gróf Klebelsberg Kuno utcának hívták. A kép jobb oldalán látható épületben, mely ma a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának ad otthont, a felvétel készítésekor a Szent József-intézet működött. Az intézetről további bejegyzéseket a fotó feletti Szent József-intézet címkére kattintva találnak.
Az intézmény elnevezésénél a korabeli képeslapok párhuzamosan használják a Szent József Intézet illetve a Szent József-intézet írásmódot. Honlapunkon bejegyzéseinkben utóbbit használjuk.
Hozzászólások
Nem minden tehenet hajtottak erre. A mi házunkban is "lakott" egy tehén, a Schuh poncichter család jószága volt. Az Újteleki utcán jött reggel a csorda és haladt az Ógabona tér irányába. A tehenek már a kapuban vártak és szép sorban csatlakoztak a csordához. Az Ógabona térnél jobbra fordultak, be a Lackner Kristóf utcába és fel a Patak utcán, onnan a Bécsi dombra. Sokszor kísértük el a csordát különösen a nyári iskolai szünetben. Legtöbbször a kiserdő utáni viszonylag sík területen legeltek. Most bezzeg áthatolhatatlan dzsungel, ösvényekkel, sitt lerakó helyekkel stb. A régi védettsége odavan..... késő délután (még világosban) ugyanezt az utat tették meg visszafelé, és a saját otthonuknál a tehenek leváltak a csoportról. Való igaz, hogy sosem tévesztették el.... Egy óra múlva mehettünk a friss tejért Schuh nénihez...
Milyen sok a Mező utcai errefele... A dédszüleim és a nagyszüleim is ott laktak, talán a 18-ban, most nem emlékszem pontosan a házszámra, de a Gombóc-ház oldalán, valahol középen. És az '50-es években tuti, mert anyukám kislányként nagyon sok Mező utcai fotón szerepel. Még a végén kiderül, hogy kicsi ez a város....:)
Kedves Móni! Nem tévedtem, valóban a Kellner volt, oda jártam 4. osztálytól a 8. osztályig. Tacsihoz szólva, sajnos már az '50-es években is nagyon rossz állapotban volt a Gombócvár. A második emeleten minden esős napon beáztunk, a konyhánkat padig dúcok "díszítették". Gyerekként azonban testvéremmel együtt jól éreztük magunkat ebben a házban és az udvarán.
Így van, csak helyeselni tudok és ez a jó, ezért vagyunk mi, "öregek", akik a még meglévő emlékeinkből adhatunk át valamit a fiataloknak. A Mező utcai ismerősökhöz még annyit fűzök, hogy velünk szemben lakott a Márkus család. Három gyermekük volt: Feri, Pisti, és Bandi, akikkel baráti kapcsolatunk alakult ki.
Lehet, hogy a Várfalnál mi még háborúztunk is egymással? Mivelhogy ilyen is volt...... mi voltunk a várvédők, a kintiek meg az ostromlók.... (Újteleki utcai csapat kontra Vitnyédi utcai csapat) nagyon jó szórakozás volt. Szerencsére nagyobb kárt nem tettünk egymásban.
Miután a a NET-en ismét előkerült a szemben látható "Gombócvár" épületről az infohiány, ide is beírom, amit már egyszer régen megosztottam: a népnyelven „Knedlburg”-ként (Gombócvár) emlegetett Mező u. 27. sz. épület, melynek terveit Handler Ferdinánd készítette. Nagelreitter Boldizsár kőműves pallér részére. A tervek egy egyszerű lakóházat mutatnak. Különlegességet csupán az ad az épületnek, hogy a kivitelezésnél különböző méretű égetett agyaggolyók százait falazták be az épület párkányába, ablakainak szemöldök párkányába és mindenhová, ahol csak díszíteni lehetett ...
Éppen tegnap fotóztam le a frissen renovált gombócvárat, szép l ett, bár erősen hiányoljuk a névadó gombócokat! Kép itt:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10210553471568784&s…





Még az '50-es évek végén is itt találkoztak reggelente a Táncsics utcai tehenek az Új-teleki utcaiakkal, hogy együtt vonuljanak a bécsi-dombi legelőkre. Majd a délutáni órákban - érzékeny búcsú után - innen ballagtak hazafelé az istállójuk felé. (Hogy honnan tudták hol laknak?...)